. . . : : : A n y H o l e : : : . . .

. . . : : : - K o n c e r t b e s z á m o l ó - : : : . . .
` ` ` \ \ \ SummerGround Fest' 2004. aug. 20. / / / ´ ´ ´
` ` ` \ \ \ Barátok Völgye (Pécs-Hird) / / / ´ ´ ´

Ez a fesztivál arról lett híres számunkra, hogy semmi sem úgy alakult, mint ahogy azt elõre sejtettük volna, na nem mintha az elvárások kóros túlsúlyával érkeztünk volna a helyszínre....

Ahogy megérkeztünk, az sem semmi volt. A "ki van táblázva" tulajdonképpen a gyakorlatban 20 centi x 20 centis sárga öntapadós papírt jelentett egy villanyoszlopon, amit csak azért találtunk meg, mert már elõre figyelmeztettek, hogy hol kell keresni... A következõ meglepetés a "bejáratnál" történt, ahol is a zenekar kísérõivel (4 fõ a sofõrrel együtt) meg akarták vetetni a belépõt. Na ezt kidumáltuk, nehogy már a nyúl vigye...!

Megérkeztünk, stage pass-okkal (rajtuk 2002-es dátum!!!) és karszalagokkal felfegyverkezve irány a színpad! Meg is találtuk, és elsõre azt gondoltuk, hogy ez a mienk, de aztán kiderült, hogy amit mi kis-színpadnak hittünk, valójában a nagy-... No comment...

Kiszolgáló egységek nem túl sûrû erdeje mögött megpillantottuk a kis-színpadot, melyen éppen állt a mûsor. Szó szerint állt, mert a nagy(láb-)dobot elvitték a nagyszínpadhoz, mondván, hogy ott most nagyobb szükség van rája......... Ismét no comment....

Emiatt a kisebb közjáték miatt csúszott a program, de a kisszínpad technikai megoldásai amúgy is fellelkesítettek. A motyó, amirõl az egész buli szólt, talán egy kisebb fajta klubban megállhatta volna a helyét, ha senki nem beszél túl hangosan... Itt ugyebár szabadtéri koncertrõl volt viszont szó. Ennél a momentumnál azonban jelentõségteljesebb volt a mikrofonok állapota. "A lábdobhoz milyen mikrofont tettél? AKG?" "Nem, de olyan, mint az AKG, csak ez valami kínai gyártmány..." Még azt sem tudtuk, mikor fogunk játszani, de már a zenéléstõl is elment a kedvünk, nem ám hogy a mûsor ilyen körülmények közepette történõ rögzítésétõl, de persze nem tudtuk, hogy a java még hátravan....!!!!!!!!

Eljött a várva várt (?) színpadra lépés ideje, és közben kaptam egy fülest, hogy a színpad jobb felén jó lesz vigyázni, mert tegnap összedõlt. Elõször is a beállás, hogy lássuk, hogy szólunk... Mindent rendben (?) összeraktunk, ám az énekeffekt nem akart mûködni az Istennek sem, ugyanis ragaszkodott volna a 220V feszültséghez, ami sajnos nem volt meg... Így hát jókora káromkodással kezdtük a bulit, persze csak imitálva (invitálva?) az idegességet, mert igazából kínok között vergõdtünk: nem tudtuk, hogy sírjunk-e, vagy nevessünk. Inkább az utóbbi mellett tettük le a voksot, és megérte! Vagy 15-20 fõnyi közönségünk szemmel láthatólag élvezte a mûsort.
Olyannyira, hogy például egy tizenéves, alig alulilluminált punk sráctól kaptunk is egy azonnali koncertmeghívást egy sertéskivégzésre, (azaz disznóvágásra - a szerk.), mindjárt a második szám után!!!!
A harmadik nóta után a házipálinkájából akart megkínálni, és így tovább, én pedig a hátul állók kedvéért mikrofonba kommentáltam eme nagy sikerû eseményeket. A katarzisélmény nem maradt el! :-)
Közönségünk ismerõsökkel és ismeretlenekkel szaporodott fel, a végére talán még majdnem meg is duplázódott, de a hangulat nagyszerû volt!

(Hogy is tanultam annak idején, általánosban, fogalmazásból?) Ha lesz jövõre is SzamárGrund, érdemes lesz újra benevezni.... Csak kár, hogy a Sumerekkel nem futottunk össze!