. . . : : : D a l s z ö v e g e k : : : . . .
Keresés:
Betûrendben
Kiadott anyagok alapján
Dalcím alapján
a | b |
c | d | e
| é | f | g | h |
i | j | k | l | m | n
| o | p | q | r | s
| t | u | v
| w | x | y | z
Napkönnyek (2004., több, mint demo)
Tenger van a fal mögött (2001., demo)
A szív alatti csend
Az ég dühös könnyei
Déli áramlat
Dönteni kell
Eldorádó
Égi ismerõs
Fényút
JF8 on Mercury
Naphimnusz
Rút táncok
Stigma
Tiltott gyümölcs
Véletlengenerátor
A szív alatti
csend
(Fodor Tamás, Sárközi Árpád)
A szív alatti csendben,
A sejtek közt bolyongva
Rád akadt a lét,
Megint felküld a pokolba,
De nincs még minden rendben,
Úgy, ahogy szeretnéd,
Csak belefeszít egy testbe,
Hogy megint megszülessél...
És ahogy rákényszerítve,
Sírva-remegve
Mondanád, ha tudnád:
Visszamennék, ha lehetne...
Már élõ-érzõ lény vagy,
De nem öntheted szavakba:
Miért muszáj pont ezen a
Helyen lenned, s pont ilyen alakban?
Miért akadt rád
a lét?
Miért feszített egy testbe,
||: Hogy megint megszülessél? :||
Miért nem enged újra vissza
A szív alatti csendbe,
||: Úgy ahogy szeretnéd? :||
Idõvel megszokod majd,
Viseled, hogy itt vagy!
Találsz majd még olyan ajtót,
Ami mögött értékekre bukkansz...
Kézzel nem fogható
Igazi fény ez,
Pénzben nem mérhetõ
Egyenes út a reményhez...
Miért akadt rád
a lét?
Miért feszített egy testbe,
||: Hogy megint megszülessél? :||
Miért nem enged újra vissza
A szív alatti csendbe,
||: Úgy ahogy szeretnéd? :||
A szív alatti csendben,
A sejtek közt bolyongva
Rád akadt a lét,
Megint felküld a pokolba,
De nincs még minden rendben,
Úgy, ahogy szeretnéd,
Csak belefeszít egy testbe,
Hogy megint megszülessél...
Miért akadt rád
a lét?
Miért feszített egy testbe,
||: Hogy megint megszülessél? :||
Miért nem enged újra vissza
A szív alatti csendbe,
Úgy ahogy szeretnéd?
Úgy ahogy szeretnéd.......
Az ég dühös
könnyei
(Fodor Tamás)
Föld-fénybõl lángoló
Szivárvány-gyermek
A rideg tûz fölött
Nem láttam soha,
Örökre elment,
És haragba öltözött...
Szivárvány-gyermek
Örökre elment...
örökre elment és haragba öltözött...
Fájdalmat sír
Néha keserû nyállal
Érzem a bõrömön
Álmom féltem,
Ne adja másnak
Így örökké õrködöm...
Álmom féltem,
Ne adja másnak!
Így örökké õrködöm...
A hangok foszló foltjain
Mindig mást felel
Az ég dühös könnye így
Az arcom mossa el...
Az ég dühös
könnye így
Az arcom mossa el...
Jöhet a halálos dózis,
Jobb létre szenderülök benne
Szép csendben, vagy grandiózus
Színjáték közepette
Nagy az egyetértés
abban,
Az én helyem nem itt van
Bíztathat, vagy áltathat,
Csak vigyen el a déli áramlat
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Ne, ne élvezze senki,
Csak én, csak én, csak én, csak én!
Tisztességesebb ember
Szemet húny, húnyna felette
Szép csendben, vagy a világtenger
Morajlása közepette
Azt várom, ha robban,
Úgy leszek-e jobban,
Vagy meghallgathatom,
Ahogy a szívem utoljára dobban...
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Most vigyen(-e)
el a déli áramlat,
Ne, ne élvezze senki,
Csak én, csak én, csak én, csak én!
Dönteni kell
(Sárközi Árpád - átdolgozta
GeneYos SkyGazer)
Vígasztal-e, vagy sem,
Vissza sem nézek
Ami neked jó, az nekem nem!
(Éj)fekete felhõk
(Vagy) százezer éve
Táncot járnak a fejem felett...
Talán semmi
értelme nincsen,
Megbánom egy másik életemben...
Talán semmi értelme nincsen,
Megbánom egy másik életemben...
Induljak-e, vagy sem?
Gyors lesz és tiszta
Fenn mennyire jó, és milyen lent?
Bárcsak tudnám,
Eljövök-e vissza!
Ha tudnám, talán nem tenném meg!
Lehet, hogy nincsen
értelme semmi,
Igazából sehol sem akarok lenni...
Lehet, hogy nincsen értelme semmi,
Igazából ki tudja mit akarok?
Dönteni kellene
Ha kimondom a végsõ szavakat,
Semmit sem tehetsz ellene,
Még nem élveztem ki a földi javakat!
Dönteni kell
És úgy varrom el a szálakat,
Mikor utoljára nézek fel,
Egyszerûen megvonom a vállamat...
Gyilkoljak-e, vagy sem?
Magamat nem bûn!
Ami nekem jó, az neked nem
Én még senkinek
Nem tettem esküt,
Legalább tudnám, milyen leszek!
Talán semmi
értelme nincsen,
Megbánom egy másik életemben...
Lehet, hogy nincsen értelme semmi,
Igazából ki tudja mit akarok?
Dönteni kellene
Ha kimondom a végsõ szavakat,
Semmit sem tehetsz ellene,
Még nem élveztem ki a földi javakat!
Dönteni kell
És úgy varrom el a szálakat,
Mikor utoljára nézek fel,
Egyszerûen megvonom a vállamat...
Dönteni kellene...
Semmit sem tehetsz ellene...
Dönteni kell...
Mikor utoljára nézek fel,
Egyszerûen megvonom a vállamat...
Álomból szülték
Olyan szürkék,
Mint te meg én vagyok...
Kell ez a torz kép,
Amely csak úgy szép,
Ha már rég megkopott...
Az éden jelét
arcodba vésed
A néma lényt így is megérted
Az éden jelét arcodba vésed
Miért nincs meg?
Még mindig nem érted...
Égi
Ismerõs
Ezt a dalt egyelõre félretettük
és nem játsszuk....
(AtonHotep
DjehutiMes GeneYos SkyGazer [Antal Dávid])
Égbe
emel
Egy földi jel
Jéglángok ködfényén szárnyakra lel
A hajnali kék
Égtükrén
Felizzó fénykoronggá lettem én...
Vártalak
már....
Már vártál rám....
Tûzjégbõl
szõtt ismeretlen fénylény
Húz, vonz, lök, taszít a vég felé...
Jéglángokból
megálmodott fénylény
Arcodról senki nem mesél
Tûzjégbõl szõtt ismerõs remény
Húzz, vonzz, lökj, taszíts a vég felé...
Vártalak
már....
Már vártál rám....
Tûhegy végérõl emelkedõ
spirális fényút
Magasba tör, ragyogva hív és húz-vonz...
Életet és fényt ígér
De szava vajon mennyit ér?
Mire megtudod, már késõ,
Nem enged el...
Egy másik világba átlépsz...
Valóság ez, vagy képzelgés?
(Félsz...)
Egy másik tér- és idõsíkon
találod magad
Ami eddig történt, csak álom volt...
Új az élet, új a fény...
Meddig tarthat? Mennyit ér?
Még találgatod, de már újra úton vagy...
Egy újabb világba lépsz...
Mi valóság? Mi képzelgés?
Egy másik világba
érsz...
Valóság ez, vagy képzelgés?
Hogyan döntse el a józan ész?
Reméled még mindig élsz...
|
X-rays dance in fury Your rays feed
me Neutrinoes attack Your rays feed
me |
JF8 a
Merkúron Röntgensugarak táncolnak
dühödten Sugaraid táplálnak Neutrínók
támadják Sugaraid táplálnak |
N a p h i m n u
s z
(AtonHotep DjehutiMes GeneYos SkyGazer [Antal Dávid])
Egy anyaggömb szilárd
felszínén
Keressük a fényt
Amely életben tarthat a hideg ûrben
Kergetjük és kutatjuk a rejtett titkokat
De ami a szemünk elõtt van,
Miért nem látjuk meg?
Miért nem látjuk meg?
Milliárdnyi foton száll
A napszél szárnyán,
Sok szférán át
Színeket hoz
Életet ad
Mindent felpezsdít
Míg végül elér hozzánk...
...energizál...
Jár égi útján
Szín- és fény-kavalkádot
Zúdítva le ránk
Az áldó fényforrás
Önnön anyagát szórja
Örök idõk óta
(De) Ha már a végén jár
Gyilkos tûz-özönét
Hullatja majd (le) ránk
Ez az átkozott körforgás:
Végül mindent elnyel majd,
Mindent, míg csak õ marad
Milliárdnyi foton száll
A napszéllel száguldva
Mindent átjár
Gyilkol, ha kell
Életet vesz el
Mindent megbénít
Míg végül elér hozzánk...
...elér hozzánk...
(Õ csak) jár
égi útján
Szín- és fény-kavalkádot
Zúdítva le ránk
Az áldó fényforrás
Önnön anyagát szórja
Örök idõk óta
De ha már a végén jár
Gyilkos tûznyilait
Hajítja majd le ránk
Ez az átkozott körforgás, hogy
Végül mindent elnyel majd,
Mindent, míg csak õ marad
Életet ad,
Életet, a gyilkos csillag...
Mindent elnyel majd,
Mindent, míg végül csak õ marad...
Arcodon látom üres
Szavaid árnyékát...
A perceken röhög az idõ,
Hisz tudja, ugyanez vár még rád...
Rút táncok azok a ráncok,
Mik az arcod lepik el,
Bánattól égõ lángjuk
Semmi sem oltja el...
Stigma
(Fodor Tamás, Sárközi Árpád)
Ereim halk nyugalmát
Megtörik a végtelenbõl,
Megtörik a végtelenbõl...
A keserû kín nekem fáj,
Sebek az áldott testbõl,
Sebek az áldott testbõl...
||: Valaki hív, kihasznál,
Kiszakít így a rendbõl,
Kiszakít a rendbõl...
Szemeimmel siratják
A sebek az áldott testrõl,
Sebek az áldott testbõl...
Álmom, hogy már
Többé nem talál
Álmom, hogy már
Többé nem talál rám :||
Álmom, hogy már
Talán többé meg nem talál...
Talán nem talál, talán nem talál... [ x sok]
...engem?
Tiltott gyümölcs
(Sárközi Árpád)
Kisszobák, lámpafény
Melegén életre kél...
Õrzöd, ha kell, védelmet adsz
Õszinte mámort cserébe kapsz
Vigyázz! A jó:
tiltott gyümölcs
Elhervadó illatos virág
Talán ezért olyan hazug
Ez a megbomlott világ....
Erdõ-mezõ, napsugár
Melegén életre vár...
Érezd te is, hogy tesz csodát
Trükkök nélkül visz odaát,
Ahol jól érzed
magad majd,
Mint még sehol sem;
A visszaút, az ösvény
Ott áll elõtted...
Nem kérhetsz belõle,
Maradnod kell...
Illatos és zöld itt minden,
Ameddig a szem lát el...
Vigyázz, a jó:
tiltott gyümölcs,
Elhervadó illatos virág...
Talán ezért ilyen hazug
Ez a megvadult világ...
Véletlengenerátor
(Sárközi Árpád)
Világmegváltóként
érkeztünk,
Fergeteges tempót diktálva,
Nem olyan éppenhogy csak léteztünk,
Harc volt ez, hisz' a szívünk ezt diktálta...
Nem lehet nagyobb isten nála,
Nem hagyom, hogy elvedd az elvem!
Próbálkozom állati mintára,
Meggyógyítom szétfolyt lelkem...
Nem elég baj, hogy
sorban állsz,
A haladásban is gátol,
De még kiválasztottá is tesz
A véletlengenerátor...
Világmegváltóként
érkeztünk,
Elgondolkodhatunk rajta:
Amit látunk, hallunk, érzünk,
Igaz-e, vagy olyan hazugság-fajta?
Feltudjuk-e azt majd dolgozni,
Hogy mások formáljanak új arcra?
Õk fognak újra lepontozni,
Ha készek vagyunk is a nagy harcra...
Nem elég baj, hogy
sorban állsz,
A haladásban is gátol,
De még kiválasztottá is tesz
A véletlengenerátor... :||
Nem elég baj az, hogy
sorba kell állnod,
A haladásban is gátol
A véletlengenerátor
Nem elég baj az, hogy a haladásban is gátol,
Kiválasztottá is tesz
A véletlengenerátor...
Világmegváltóként
érkeztünk,
De nem sokat ér ma egy megváltó...
Ha volt, amit annyira élveztünk,
Azzal semmi sem ér fel, nincs rá szó!
Nem elég baj, hogy
sorban állsz,
A haladásban is gátol,
De még kiválasztottá is tesz
A véletlengenerátor... :||
© 2004 GeneYos AtonHotep SkyGazer